Zipernowsky Károly

Zipernowsky Károly magyar mérnök, a váltakozó áram atyja, a transzformátor egyik feltalálója.

1853. április 4-én született Budapesten. Iskoláit a f?városban végezte. Pályafutását gyógyszerészként kezdte, 3 évig dolgozott Kecskeméten, de már akkor érdekl?dött az elektromosság iránt. Kés?bb, 1872-ben be is iratkozott a Királyi József M?egyetemre.

Negyedévesen már el?adásokat tartott az elektrotechnikáról. Az egyik ilyen el?adásán figyelt fel rá Mechwart András, aki meghívta a Ganz és Társa elektromos osztályának megszervezésére, mert látta benne a világosság gyakorlati alkalmazásának lehet?ségeit.

? is hozzájárult ahhoz, hogy nagyhír? gyárrá fejl?djön a Ganz Villamossági M?vek. El?ször az egyenáramú gépek és az elektromos világítás tökéletesítésével foglalkozott. 1878-ban készítette el az els? dinamóját, amely a Ganz utcai m?hely világítását biztosította. Kés?bb a F?városi Takarékpénztár Kálvin téri palotáját világította be.

1881-ben fejlesztette ki ívlámpáját, az ? tervei alapján készült a Nemzeti Színház villanyvilágítása 1882-ben. Ez volt a világon a harmadik elektromosan világított színház (és itt már váltóáramot használt). Zipernowsky váltakozó áramú generátorainak köszönhet? az a g?zvilágítógép, amely 30 éven keresztül biztosította a Keleti pályaudvar világítását.

A szénszálas izzólámpa felfedezése után fontossá vált az energia gazdaságos szállítása nagyobb távolságra. Zipernowsky érdekl?dése ekkor a váltakozó áram el?állítására és felhasználásra terel?dött.

1883-ban Déri Miksával felismerték a többfázisú áramrendszerek el?nyét, ezáltal egy öngerjesztés?, váltakozó áramú generátort szerkesztettek. Bláthy Ottó Tituszszal és Déri Miksával közösen dolgozták ki a transzformátort, amely magas feszültség?vé alakítja az elektromos áramot. Els? szabadalmukat 1885. január 2-án jelentették be, ez a nagyfeszültség? váltóáram párhuzamosan kapcsolt transzformátorok segítségével történ? elosztására vonatkozott. Második szabadalmuk tárgya a „tetsz?leges áttétel?, zárt vasmagos transzformátor és váltakozó áramú áramelosztó rendszer párhuzamosan kapcsolt transzformátorokkal" volt.

A transzformátort 1885. május 1-jén mutatták be a Magyar Országos Kiállításon, az egész világ felfigyelt rá. Találmányuk utat nyitott az elektrotechnika továbbfejl?déséhez.

Foglalkozott a nagyvasutak villamosításának gondolatával is. Több tanulmánya jelent meg ebben az id?ben, többek között a „Nagysebesség? elektromos vasutak" cím?.

Zipernowsky 1895-ben otthagyta a Ganz gyárat, és a M?egyetem elektrotechnikai tanszékének tanára lett.

1893-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelez? tagjává választották. Az 1900-as párizsi világkiállításra készített összeállításában 40 saját, illetve másokkal közösen alkotott találmányának leírását közölte. Érdekl?dése a hétköznapi szerkezetekre, háztartási gépek megoldásaira is kiterjedt, vezetékszerelvényeket, bajonettzáras lámpafoglalatot is tervezett.

1905-t?l 33 éven át a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnökeként is tevékenyen részt vett a hazai találmányok és kutatások összehangolásában és felkarolásában.

1942. november 29-én hunyt el Budapesten.

Fűtéskorszerűsítés

A napjainkban egyre emelked? gázárak sok embert késztet energia-megtakarítási lépésekre. Erre alkalmas a régi nyílászárók és radiátorok cseréje, de nagyon fontos az egész épület f?tési rendszerét is felülvizsgálni, hogy gazdaságos f?téssel pénztárcánkat is jobban kíméljük.
Az épületf?tési rendszer korszer?sítése a felhasználók, a társasházak, a tulajdonosi közösségek feladata. Ma már rengeteg pályázat van, ami lehet?séget és ösztönzést ad arra, hogy a f?tés korszer?sítése gyors folyamat legyen. Elvárás az energiával való takarékosság, és az energiaköltések csökkentése. Ehhez kell megteremteni az épületben, lakásokban a m?szaki feltételeket, a felhasználó berendezéseket korszer?síteni kell.
A felhasználói berendezések, így a felhasználói vezetékhálózat, a h?leadó készülékek (radiátorok), a felhasználó által felszerelt f?tési és használati melegvíz-mér?k, költségmegosztók és a f?tési légtelenít?k a felhasználó tulajdonában vannak.

A korszer?sítést?l elvárt eredmény:

• fontos, hogy a felhasználó tudja szabályozni a h?felhasználását, tehát a f?t?testek h?leadása szabályozható kell, hogy legyen.
• a f?tési célú h?energia felhasználás lakásokra, helyiségekre jutó mennyisége már nem csak légtérfogat arányában kerül felosztásra. A felhasználók, díjfizet?k egyéni érdekeltségét a felhasználás arányos f?tési h?energia költségelszámolást a radiátorokra szerelt f?tési költségmegosztó készülékek teszik lehet?vé.
• a f?tési rendszer teljes, lakásonként vízszintes kapcsolású átalakítása esetén a lakás f?tési h?felhasználásának mérése hitelesített h?mennyiségmér?vel valósulhat meg és nincs szükség költségmegosztó készülékekre.

Egy lakásban néhány órán belül egyszer?en, gyorsan kivitelezhet? a korszer?sítés, de fontos, hogy az egész épületben meg kell valósítani. A korszer?sítések el?tt ajánlatos kikérni a szolgáltató szakmai véleményét, mert így biztosítható az épületek zavartalan h?ellátása.
Egy lakásban a f?tési rendszer típusától, a lakás nagyságától függ?en több felszálló vezeték van, változó a szintek (emeletek) száma, ezért az összehasonlítások elvi egyszer?sítések, melyek alapján az épületek f?tési rendszere beazonosítható.
Az épületf?tési rendszerek korszer?sítés el?tt a létesítésük idején az 1970/1980-as évekre jellemz? színvonalnak felelnek meg. Jellemz?en három fajta m?szaki megoldást képviselnek, amelyek egyszer? módon szabályozhatóvá tehet?k.
A f?tési rendszerek típusai: kétcsöves, egycsöves átköt?szakaszos és egycsöves átfolyós.

Energiatakarékos módszerek növényházakba

A növényházak h?veszteségeinek minimalizálásával a termesztési költségek is csökkenthet?k. Ezek üzemeltetési költségeinek nagy részét a bels? h?mérséklet megtartásához szükséges energiaköltség adja.

A következ? módszerekkel csökkenthet?ek a költségek:

• Egyréteg? üvegezés helyett többréteg? borítás alkalmazása.
• Energiaerny?k használata – hasonló elven alapszik, mint a bels? árnyékolók, h?visszatartó hatásuk jelent?s, alkalmazásukkal 35-40%-os is lehet az energiamegtakarítás.
• Szélvédelmi megoldások alkalmazása.
• Termesztési felületek optimális kihasználása.
• Napenergia kihasználása, mivel a ház maga is napkollektor. A napsugaraktól származó túlzott h? miatt szell?ztetünk, de úgy tudjuk ezt optimálisan kihasználni, ha a ház légterébe h?cserél?ket függesztünk, amelyekben keringetett vizet h?tárolókban gy?jtjük, tároljuk, a hajnali leh?léskor pedig ezzel a tárolt felmelegített vízzel f?tünk. font-family:Arial">

Lord Kelvin

Kelvin, Lord William Thomson (1824. június 26., Belfast – 1907. december 17., London)
Ír fizikus

Lord Kelvin a skóciai Glasgow egyetemen dolgozott, és ott kutatott egész életén át.
Nevét az egyetemhez közeli Kelvin folyóról kapta. Leginkább a h?-, az elektromosság- és a mágnességtan érdekelte, és a legfontosabb eredményeit az elektromosság matematikai analízise és a termodinamika területén érte el.

Az els? nagyobb munkáját 1848-ban adta ki, ami bevezette az abszolút h?mérsékleti skálát.
1851-ben fogalmazta meg a termodinamika második f?tételét.
Joule-lal több kísérletet és mérést közösen végeztek el, felfedezték azt a jelenséget, aminek lényege, hogy a gázok kiterjedés közben leh?lnek, összenyomva pedig felmelegszenek. Ezt elnevezték Joule-Thomson-féle jelenségnek.

1890-ben elnökévé választotta a londoni Királyi Társaság, majd két évvel kés?bb nemességet kapott Lord Kelvin of Largs címmel. 1899-ben lemondott az egyetemi tanári állásáról.

Lord Kelvin sokat tett a modern fizikai leírás megteremtéséért, az abszolút h?mérsékletet mér? Kelvin-skála, amit ? alkotott meg, róla kapta nevét.

Energiagazdálkodás a kertészetben

Aki gyakran kertészkedik, szembesül vele, hogy sok energiát igényelnek a mai kerti gépek, a termés tartósítása, a m?trágya és a növényvéd? szerek el?állítása. Azon túl, hogy mindez drága, a vegyszerek is veszélyeztetik egészségünket.
Az energiaszámla csökkentésére és az egészségünk védelmére érdemes a régi, bevált módszereket alkalmazni korszer?bb formában.
Részesítsük el?nyben a villamos meghajtású gépeket, ha mindenképpen úgy látjuk, hogy szükséges egy gép a talajmunkához.

Az eszközök használata el?segíti a talaj termelékenységét, az életereje növekedését.
A növények fejl?déséhez elengedhetetlen vízhez saját kútból is hozzájuthatunk, vagy gy?jthetünk hozzá es?vizet is.

Saját kút használata esetén a vízellátó rendszer üzemeltethet? szélenergiával, és általa energiatakarékosan lehet vizet húzni.
A szélgépes vízszivattyúk készen vásárolhatóak, és telepítésük is könny?. A hagyományos szivattyúkat hajtó bels? égés? motorok energia igénye jelent?s, ezért, ahol állandó szélmozgás van, ott a leggazdaságosabb módszer a szélmotorral hajtott szivattyúk alkalmazása.

Lignit

A fosszilis tüzel?anyagok közé tartozik a lignit (k?olaj, földgáz, feketeszén és barnaszén). F?t?értéke 10-20 MJ/kg közötti.
A lignit a szenesedés legalsó fokán álló fás barnak?szén. A lignit felhasználása nagyon hasonlít a szénéhez. A legnagyobb különbség az, hogy mivel kicsi az energiatartalma, ezért nem gazdaságos a nagy távolságra történ? szállítása, ezért az er?m?vek közel vannak a lignitbányákhoz.

Legtöbbször külszíni fejtés? a lignit. A külfejtéses bányászat technológiája szerint el?ször el kell távolítani a lignittelepek felett elhelyezked? medd?rétegeket (iszap, homok, agyag stb.), majd a nyitott bányatérségbe vissza kell tölteni a medd?anyagokat. Ahogy kimerül egy külfejtés, továbbhalad a bánya, és a kitermelt medd?anyagot az el?z? terület gödrébe töltik. Három évvel megel?zve a bányászandó területen a széntermelést, megkezd?dik a terület el?víztelenítése. Ilyenkor a fed? és köztes víztároló rétegek vizét a mélyebb víztároló képz?dményekbe vezetik, innen a rétegvizeket a búvárszivattyús kutak a felszínre emelik. Els?sorban marótárcsás kotrógépekkel dolgoznak, néha azonban merítéklétrás kotrógépek is részt vesznek a medd?termelésben. A szén jövesztése merítéklétrás és egykanalas kotrógépekkel történik. Ezek a megtermelt anyagot szállítószalagra rakják. A medd?anyag elhelyezésé t hányórendez? berendezések végzik. A kotrógépek, szállítószalagok, hányóképz? gépek gépláncokká kapcsolódnak.

3300 millió tonnát tesz ki Magyarország szénvagyona, ennek többsége lignit. A jelenlegi kitermelési ütemmel a készletek évszázadokig elegend?ek lehetnek, ugyanis az éves kitermelés 9-10 millió tonna (amib?l 8 millió tonna a lignit).
A szén jelent?sége az 1970-es évek második felében folyamatosan csökken a primerenergia- ellátásban és a villamosenergia-termelésben. Ugyanekkor a lignit részaránya jelent?sen növekedett: 2007-ben a termelt villamos energia 15 %-át állították el? lignitalapon.

Hazánkban Várpalotán, Visontán és Hidason vannak jelent?s lignittelepek. Gazdasági jelent?sége egyre inkább n?. A lignittel valóf?zés sokkal olcsóbb, mint – a lakosság egy részének megfizethetetlen – gáz, vagy a t?zifa. Egyre jobban n? a kereslet a lignitbányákban, a lakosság számára értékesíthet? lignit után.