Passzívházak alatt nagy mértékben hőszigetelt épületeket értünk, amelyek alig, vagy egyáltalán nem igényelnek fűtést. A passzívházak külső falainak hőátbocsátási tényezője kisebb kell, hogy legyen, mint U=0,15 W/m2K. Ahhoz, hogy ez teljesüljön, egy hagyományos hővezetési tényezővel rendelkező hőszigetelő anyagot legalább 26 cm vastagságban kell beépíteni.
Azonban ez nem csak a passzívházakra érvényes, mert egyre szigorodnak az energetikai követelmények, tehát minden új épület tervezésénél, sőt a felújításoknál is egyre terjedelmesebb hőszigetelő réteg vastagságokkal találkozhatunk. A gyártók igyekeznek minél jobb hőszigetelési teljesítménnyel bíró terméket kifejleszteni.
Az egyik legígéretesebb fejlesztési irány ezek közül a vákuumtechnológia építőipari meghonosításával törekszik egy alapjaiban új hőszigetelési rendszer létrehozására. Ez a technológia csak pár éve áll az építőipar rendelkezésére. A lényege ugyanaz, mint a hővezetést gátló közegnek, mivel hőkonvenció nem lehetséges benne. Két fő építőipari alkalmazás jelent meg eddig a piacon:
- a vákuum-hőszigetelőlemez (Vacuum Insulation Panel),
- és a vákuum-üvegezés (Vacuum Insulating Glass).
Mindkettő hasonló elven működik. Egy légtömör külső köpeny belsejében evakuálás útján léghiányos állapotot, tehát vákuumot hoznak létre. Emiatt a köpenyre kívülről, a létrehozott vákuum mértékétől függő légnyomás nehezedik. Ennek a nyomásnak a felvételére a köpeny önmaga általában nem képes, emiatt a belsejében távolságtartó anyag vagy elemek elhelyezésére van szükség. Ezek a váz belsejében hőhidakat jelentenek, amik a vákuum hőszigetelési képességét jelentősen rontják, korlátozzák.
A vákuum paneleket jellemzően akkor használják fel, ha kevés hely áll rendelkezésre a hőszigetelés számára. Ilyen tipikusan például az épületfelújítások köre, de ide sorolható még a függönyfalak parapetüvegezései is.
Fő felhasználási területei az építőiparban:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése