A LED lámpák előnyei

A LED lámpák használata igazolja, hogy jobb hatásfokkal, költséghatékonyabban, hosszabb élettartalommal élvezhetjük, mint a hagyományos izzót, vagy halogén spot lámpát. Fontos pozitív tulajdonsága, hogy az izzóval szemben – amely teljes felületen világít, rossz fényhasznosítással – a LED fényforrások irányított fények, 60-150 fokos szögben világítanak, de nem síkra, hanem hengerre ültetve a 180 fokos szöget is meghaladhatja. A fény így oda irányítható, ahol szükség van rá.

A LED fényforrások előnyei:

Energiatakarékos:

Legnagyobb előnyük az energiatakarékosság. Működésükkor nem egy fémszál felmelegedéséből, izzásából érik el a fény kibocsátását, hanem elektronok szabadulnak fel, így nincs hőveszteségük. A hagyományos izzókhoz képest így akár 90% energia-megtakarítás is mérhető.

Fény hasznosítása:

A hagyományos izzók az áram nagy részét melegítésre használják, nem pedig világításra, ezért igen alacsony a fényhasznosításuk: 8-14Im/W. A LED értékei általában 50-80 Im/W, de léteznek már 100Im/W értékűek is.

Hőtermelés:

A hőtermelése minimális, ezért felhasználható olyan helyeken is, ahol a melegedés veszélyforrás lehet. Kevésbé terheli a légkondicionáló rendszereket.

Élettartam:

A hagyományos izzók megközelítőleg 1000 üzemórát bírnak, a halogén izzók 3-5 ezret, a kompakt fénycső 8-12 ezret, a LED pedig 30-100 ezret.

Karbantartási költségek:

Hosszú élettartalmuk miatt szinte egyszeri beruházást igényel. Ajánlott nehezen hozzáférhető helyekre, mint pl. egy medence alja, vagy homlokzat világítás.

Helyigénye:

Helyigénye kicsi, hiszen csupán 3-8 mm méretű LED fényforrások is kaphatóak.

Szemre való hatása:

Nem vibrál, ezért nem bántja a szemet

Fény irányíthatósága:

LED esetében alacsony, vagy egyáltalán nincs fényszmog, vagyis oda világít ahol arra szükség van.

Fényerő szabályzása:

Fényereje szabályozható, negatív következménye nincs.

Színválaszték:

Egy foglalat több színű fény kibocsátására képes. Több, mint 16 millió szín elérhető megfelelő keveréssel.

Késleltetés nélkül kapcsolható:

Nem szükséges megvárni a bemelegedést a megfelelő fényerősséghez. A LED azonnal produkálja a kívánt fény erősségét.

Ki/BE – kapcsolás:

A sok ki-be kapcsolásnak nincs élettartamot rövidítő hatása.

Törpefeszültségről történő üzemeltetés:

12 V törpefeszültségről is üzemeltethető, ezért gyerekek környezetében biztonsággal használható

Rázkódás, ütés:

Mivel izzószálat nem tartalmaz egy rázkódás, vagy ütés nem feltétlenül jár a fényforrás elvesztésével. Az autóiparban emiatt egyre gyakoribb a felhasználása.

Fényspektrum:

Fényspektruma keskeny, nem tartozik bele sem az UV, sem az infravörös tartomány, ezért nem károsítja a tárgyak anyagát, színét. Kirakatban ezért ideális megoldás.

Gázok:

Nincs szüksége, így nem is tartalmaz gázokat a működésekor.

Magasabb a beszerzési ár a hagyományos fényforrásokhoz viszonyítva, ami elsősorban az új technológiának köszönhető, plusz még olyan járulékos költségek is felléphetnek, mint a LED viszonylag alacsony lumen kibocsátása miatt a kiváltandó halogén spot-ok meglévő meghajtó áramköréhez megfelelő tápegység beszerelése. Azonban a beszerzési költségek mellett számbavéve a karbantartási és energiaköltségeket is, azt kell látnunk, hogy hosszútávon a LED világítás messze felülmúlja a hagyományos izzókat és halogéneket, és erőteljesen fenyegeti a kompakt fénycsövek világát is.

Dinamó felépítése, működése

Dinamónak nevezzük azokat a forgó átalakítókat, amelyek mechanikai energiából egyenáramú villamos energiát állítanak elő.

Működése
A mozgási indukciót hasznosítja feszültség létesítésére, mert az erős mágneses térben mozgatott villamos vezetőben az erővonalmetszés hatására feszültség jön létre. A keletkező feszültség nagyságát állandó mágneses térerősségnél és távolságnál a mozgás sebessége határozza meg.

Ha mágneses térben vezetőt mozgatunk (forgatunk) az erővonalmetszés hatására a vezetőben feszültség indukálódik

A dinamóelv

Minden korábban mágnes hatás alá került vastestben valamekkora visszamaradó (remanens) mágneses tér van jelen. Ha ebben a gyenge mágneses térben egy vezetőt mozgatunk, és a vezetőben létrejövő áramot a vastest körüli tekercsbe visszavezetjük, növelni tudjuk a vastestben az erővonalak számát. A sűrűbb erővonalak között mozgatott vezetőben már több áram folyik, ami aztán ismét a vastest erővonalainak a számát növeli. Az öngerjesztés addig növekedhet, amíg a vastest mágnesesen telítetté nem válik; vagy addig, amíg a visszavezetett gerjesztőáramot nem korlátozzák valamilyen szabályzóval.

Az egyszerű öngerjesztő dinamóban egy tekercset és egy mágnesezett fémkorongot alkalmaznak. Amint a korong pörögni kezd, elektronáramlás indul meg a tekercsen keresztül.

A felgyorsult technikai fejlődés hatására az 1850-es években a figyelem mindinkább a generátorok felé fordult. Akkorra már sikerült a mágnes-elektromos gépek teljesítményét 1 kW körüli értékre növelni. Ez akkor még nem a működési elv tökéletesítésével történt, hanem elsősorban a technikai eszközök méretének megnövelésével. A kísérletek során patkómágnesek egész tucatjait építették a mágneses pólusba, aminek hatására a gép tömege elérte a 2-3000 kg-ot is. Akkora már felismerték, hogy az elektromágnes sokkal erősebb mágneses térrel rendelkezik, mint a patkómágnes, de még nem tudták, hogyan táplálják folyamatosan az elektromágnest. A magyar Jedlik Ányos volt az első, aki felismerte, hogy a generátor saját energiájával is képes működését létrehozni és fenntartani. Kísérletében ezt úgy alkalmazta, hogy az addig használt állandó mágnesek helyett, egymással szem be helyezett két elektromágnest, melyek mágneses mezőt keltettek a forgórész körül, s amikor a tekercs egyik oldala elhaladt az északi pólus előtt, metszette az erővonalakat, és áram indukálódott benne. Amikor a keret továbbfordult, az áram is elenyészett, de a déli pólus elé érve feltámadt, s már ellentétes irányba folyt. A keret csatlakozott a kommutátorhoz, így a külső áramkörben mindig egy irányban folyt az áram.

A két szénkefe egyenáramot vesz le a kommutátorról.

Az állórész és a forgórész jól mágnesezhető lágyvas lemezekből készülnek.

Bár a dinamóelvet Jedlik Ányos fedezte fel 1861-ben, azonban a tőle függetlenül kutató német Ernst Werner von Siemens szabadalmaztatta elsőként 1866-ban. ‎ Vele szinte azonos időben 1867-ben Charles Wheatstone szintén nyilvánosságra hozott egy dinamó-elvet, de ő ‎párhuzamos kapcsolást javasolt.‎ A dinamókat a fajlagosan nagy súly, a kommutátor és a kefék alacsony élettartama, valamint a generátorokhoz képest kisebb teljesítmény és hatásfok jóformán kiszorította a használatból.

A generátor által előállított váltakozó feszültséget már a készülékben egyenirányítják és így hasznosítható. Ennek ellenére azokat az öngerjesztésű generátorokat, amelyek egyenáramot szolgáltatnak, továbbra is dinamónak nevezik.

Függőleges falszigetelés

A talajjal határos falszerkezetek függőleges felületeit a talajból támadó vagy a leszivárgó felszíni vizek ellen védő szigetelés.

Két lehetőség van erre:

• az egyik az, hogy először egy teherhordó falat készítjük el, amelyet simító vakolattal látunk el, erre készítjük el a függőleges szigetelést, amely elé szigetelés védő falat húzunk úgy, hogy a téglafal és a szigetelés közé habarcsot helyezünk,
• a másik pedig az, hogy a szigetelést tartó falra készítjük el a szigetelést, majd a 4 cm távolságban lévő szerkezeti fal, és a szigetelés közé folyamatosan habarcsot helyezünk.

Akkor van szükség erre a szigetelési módra, ha az épület alápincézett, és a falazatot a felszín alatti vizek támadják. Ha csak kisebb mennyiségű vizesedés megakadályozására van szükség, akkor egy utólagosan készülő függőleges falszigetelés is elég lehet.

Lineáris fénycsövek

A lineáris fénycsövek jellemzői:

• 80%-kal kevesebb energiát fogyasztanak, mint a hagyományos izzólámpák;
• élettartamuk akár 20-szorosa (20 000 óra) is lehet a hagyományos izzólámpákénak;
• napjaink fénycsövei a fehér sokféle vonzó változatában – a meleg fehértõl a hideg fehérig – kaphatók;
• lágy, szórt fényük kiválóan alkalmazható általános világításhoz.

Vízmegtakarítás

A vízzel való takarékosság nem csak pénzügyi kérdés, hanem egy szemlélet is, mivel a tiszta ivóvíz életünk elengedhetetlen része. Azzal, hogy óvjuk környezetünket, bztosítjuk gyermekeinknek és unokáinknak, hogy élvezhessék a Föld és természet adta lehetőségeket és kincseket.

Mindenhol jellemző, hogy a jó minőségű, tiszta ivóvízbázisok veszélybe kerültek, elsősorban az emberek által. Néhány országban, mint többek között Nagy-britannia, Ausztrália és Spanyolország korlátozzák az ivóvíz szabad felhasználását.

Hazánkban 18-22 liter vizet engednek át átlagban másodpercenként a forgalomban lévő csapok, ám ez a mennyiség szükségtelen.

Kézmosáskor, tisztálkodáskor sokszor nincs szükségünk olyan mennyiségű vízre, amennyit valójában felhasználunk, de az ún. vízfék a kart 50%-os nyitottságnál enyhén megakasztja. Ez egy jó módja a vízhozam korlátozásának, illetve a másik a kifolyó elé szerelhető, vagy már gyárilag beépített sugárrendező.

A modern sugárrendezőkből léteznek bonyolultabbak is, ám egy cél közös, hogy viszonylag kis vízmennyiségnél is sok víz látszatát kell kelteniük, ami legegyszerűbben levegő bekeverésével érhető el.

A korszerű mosógépek ma már lehetővé teszik az "intelligens" vezérlést, ami érzékeli a ruhaadag súlyát, milyenségét, nedvszívó képességét, és az adatok birtokában meghatározza az optimális vízmennyiséget, valamint mosási időt.

A háztartási műveletek másik vízigényes területe a mosogatás. A mai mosogatógépek nem ritkán mindössze 14-15 l vízzel dolgoznak 1kWh körüli villamos energiafogyasztás mellett. Ha csak a kézi mosogatás közben felhasznált víz mennyiségét vesszük alapul, ami átlagosan 50-60 l körül van, egyből észrevehető a különbség.

Egy jó, bár minimális vízmegtakarítási módszer, ha esővízzel locsolunk. Ehhez elég, ha néhány hordót kiteszünk az eresz alá. A növényeknek különösképpen jó a lágy esővíz, de felmosóvízként is jó szolgálatot tesz.

Aerogél

1931-ben, Steve Kistler készített először aerogélt. Az első ilyen gélek szilikagélek voltak. Azóta már bebizonyosodott, hogy aerogélt számos különböző anyagból lehet készíteni. Már Kirstler a szilíciumon kívül alumíniummal, krómmal és ónnal is kísérletezett.

Az aerogél nagyon alacsony sűrűségű szilárd anyag, amely gélből származik, a folyékony komponenst gáznemű anyaggal cserélve ki. Nagyon alacsony sűrűségű, szilárd anyag, számos különleges fizikai tulajdonsággal bír (például szigetelő).

Más néven fagyott füstnek, szilárd füstnek és kék füstnek is szokták hívni, ám ezek a magyar nyelvben nem igazán terjedtek el. Külsőre tényleg olyan, mintha egy kék füstből vágtak volna ki egy darabot, érintésre azonban inkább a polisztirolhoz hasonlít. Érintésre az aerogél a könnyű, szilárd hab érzetét kelti. Neve ellenére száraz, és fizikai tulajdonságai is elütnek a gélekétől. Nem hagy rajta nyomot egy könnyű nyomás, de maradandó mélyedést képezhet rajta. Nagyon erős nyomásra struktúrája radikálisan reagál, és üvegként törik darabokra. Ennek ellenére strukturálisan nagyon erős, saját súlyának kétezerszeresét is képes megtartani.

Kruspér István

Kruspér István metrológus, geodéta, geofizikus, az MTA rendes, majd tiszteletbeli tagja.

1818. január 25-én született Miskolcon. Középiskolai tanulmányait Miskolcon végezte, majd először jogot tanult Késmárkon, ezt követően 1841-44-ig a Bécsi Műszaki Intézetben tanult, és ott szerzett mérnöki oklevelet.

1847-ig itt oktatott tanársegédként, majd ez év októberében optikai és finommechanikai műhelyt nyitott, ahol szemüvegeket és látszerészeti eszközöket forgalmazott.

1850-től 1867-ig a József Ipartanodában, a mai Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem elődjében tanított.

1867-től nyugdíjba vonulásáig az egyetem geodézia tanszék vezetője volt. Ezalatt a mérőgyakorlatokat négy napos terepgyakorlaton sajátíthatták el a hallgatók Visegrádon. Ő írta az első magyar nyelvű kézikönyvet ezzel kapcsolatban „Földmértan" címmel. Ez egyetemi tankönyvként szolgált 30 évig.

Központi tudományága a geodézia volt, de más területeken is ért el sikereket. 1869-71 között ő készítette Pest felmérésének feltételeit, és ellenőrizte a városmérés kivitelét.

Élete során már meglévő eszközöket fejlesztett, valamint új mérőeszközöket is készített. A Kruspér-féle „új lejtmérő" szintező műszert az 1878-as párizsi világkiállításon ezüstéremmel díjazták.

Ő volt az egyik alapító tagja a Magyar Mérnök és Építész Egyletnek, ők sürgették a méterrendszer alkalmazását.

A metrológia területén is jelentős eredményeket ért el. Rájött, hogy mennyire fontos a mértékegységek szabatos meghatározása, és értékük országos, nemzetközi viszonylatban való ismertetése és rögzítése. A nemzetközi méteregyezmény ügyében ő képviselte hazánkat a tárgyaláson. Tanulmányai német és francia nyelven is megjelentek.

1878-ban az ő kezdeményezésére állították fel a Mértékhitelesítő Bizottságot, ennek 1894-ig a vezetője is volt. 1879-ben a párizsi székhelyű Nemzetközi Mértékügyi Bizottság is a tagjai közé választotta.

1889-ben egy új találmánnyal állt elő, a tömegkomparátorral, amellyel világkiállítási díjat is nyert.

Számos kitüntetést kapott élete során, valamint tagságai is jelezték elismertségét nemzetközi viszonylatban is. A francia Becsületrend tiszti fokozatának kitüntetését is megkapta több külföldi kitüntetés mellett. Birtokosa volt az osztrák Lipót-rend lovagkeresztjének, a Vaskoronarend III. osztályú csillagának, a szerb Takovo-rend keresztjének is. Tudományos eredményei elismeréseként 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1870-ben rendes tagjává választották, majd 1899-ben a tiszteletbeli tagok soraiba emelték. Tagja volt a Magyar Természettudományi Társulatnak, 1867-től alapító tagként részt vett a már említett Magyar Mérnök, és Építész Egylet munkájában, illetve 1879 és 1894 között a Nemzetközi Mértékügyi Bizottság tagja is volt.

Kruspér 1905. július 2-án hunyt el Budapesten.

Képforrás:

1. http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Krusp%C3%A9r_Istv%C3%A1n_%281818-1905%29.gif&filetimestamp=20100128172630