Ultraibolya sugárzás

Rövidítése UV. Elektromágneses sugárzás, melynek hullámhossza 100 és 400 nm (nanométer) között van. Ez a tartomány a röntgensugárzásnál hosszabb, de a látható fényénél rövidebb. A Nap sugárzásának mintegy 10%-a tartozik az UV tartományba.

Az ultraibolya sugárzást 3 fő részre oszthatjuk:

1) UV-A - 320–400 nm

• A látható fényhez legközelebb eső tartomány
• A Föld felszínére érkező UV sugárzás túlnyomó része.
• Hasonlóan a többi UV sugárzáshoz károsíthatja a kollagénrostokat, roncsolja az A-vitamint, közvetve képes a DNS-t is.
• Pozitív hatása, hogy elősegíti a csontképződést
  

2) UV-B - 280–320 nm

• A Napból érkező UV-B sugárzás nagy részét a Föld ózonrétege elnyeli, mivel azonban az emberi tevékenység miatt a légkörbe kerülő szennyezések hatására az ózonréteg folyamatosan vékonyodik, egyre több sugárzás ér minket.
• Ez a sugárzás felelős a bőr barnulásáért, azonban a túlzásba vitt napozás a bőr öregedéséhez vezethet. Felelős a bőrrák kialakulásáért is.
• Közvetlenül képes károsítani a DNS-t.
• A túlságosan sok UV-B sugárzás a szemet is erősen károsítja.
  

3) UV-C - 100–280 nm

• Mivel a földi légkör teljesen elnyeli, így az emberre természetes formájában veszélytelen. Kizárólag a világűrbe kilépő ember esetén kell számolni az ellene történő védekezéssel.
• Mivel baktériumölő hatása van, sterilizálásra használható.

Felfedezése 1801-re tehető, amikor Johann Wilhelm Ritter német fizikus a Villiam Herschel nevéhez fűződő infravörös sugarak felfedezése kapcsán folytatott kutatásokat, és kísérletekkel igazolta az ultraibolya sugárzást.