James Clerk Maxwell

James Clerk Maxwell skót matematikus, fizikus.

(Forrás: Wikipedia)

1831. június 13-án született Edinburghban. Édesapja ügyvéd volt. Gyermekkorának nagy részét a családi birtokon töltötte, majd édesanyja halála után (ekkor mindössze 8 éves) az Edinburgh Akadémiára megy tanulni. 14 évesen írta első tanulmányát, amelyben egy spárga segítségével mutatta be a mechanikai eszközök képét, matematikai függvényeit.

Előbb az Edinburgh, később a Cambridge Egyetem hallgatója. 1855-72 között publikált a színvaksággal, a színérzékeléssel kapcsolatban, és 1859-ben A Szaturnusz gyűrűinek stabilitása című esszéjéért Adams díjat kapott Cambridge-ben.

Maxwell egyik legjelentősebb vizsgálata a gázok kinetikájának elmélete, életének legtöbb munkája azonban az elektromossághoz kapcsolódik. 1862-ben összefoglalta korábbi nagy tudósok, úgy mint Michael Faraday és André Marie Ampére az elektromosság és a mágnesesség területén szerzett kutatásainak, felfedezéseinek alapjait (Maxwell-egyenletek), és nevéhez kötődik a Maxwell-eloszlás, a gázok mozgásának leírása is. Az elektromos és a mágneses mező térben való terjedésének sebességét a kezdetleges eszközök miatt csak megbecsülni tudta, de nem tévedett sokat: 310 740 000 m/s-ra becsülte. (A valós sebesség a fénysebesség: 299 792 458 m/s.)

Maxwell fedezte fel azt is, hogy a piros, kék és zöld szűrőkkel színes képeket lehet előállítani, kutatott az optika, a színes látás terén is.

Korának legnagyobb tudósa volt, aki nagy befolyással volt a XX. századi fizikára.

Nevét a mágneses fluxus CGS-egysége (maxwell, jele: Mw) őrzi, valamint a Vénusz egyik hegységrendszere, a Maxwell Montes is. (Ez az egyetlen eset, hogy a Vénuszon férfiról neveztek el valamit.)

Századik születésnapján, amit ő maga nem ért meg (1879. november 5-én hasüregrákban hunyt el), Albert Einstein az alábbi szavakkal illette: „A legalaposabb és legtermékenyebb fizikus volt Newton óta."

Kvantum

A fizikában a kvantum azt a legkisebb mennyiséget jelenti, amellyel valamilyen érték növelhető. Bővebben ez egy valós számot jelent, nem pedig egy tetszőleges értéket. Példaként a fény kvantum egysége a foton.

Tetőszigetelés

A tetőszigetelés a gerendák és a szarufák közötti és alatti terek hőszigetelése. Minél vastagabb a tető, illetve a tetőtér szigetelése, annál jobb az eredmény. Minimum 18-20 cm-es szigetelőanyag szükséges ahhoz, hogy a fűtési energián spórolni lehessen. Komoly előrelépés, hogy a legújabb előírások jóval magasabb hőszigetelés-felhasználást tesznek kötelezővé, mint a korábbiak. Ez a tető alatti szigetelések esetén különösen fontos, mivel itt a legtöbb esetben nem, vagy csak nagyon vékony rétegben található hőszigetelő anyag. Ha megfelelő módon helyezik el a hőszigetelést, sokkal több energia és fűtőanyag takarítható meg és – magától értetődően – a környezetet is kevesebb szennyezőanyag terheli.

Az egyik leggyakrabban használt tetőszigetelő anyag az ásványgyapot. További népszerű hőszigetelő anyagok: expandált polisztirol, extrudált polisztirol, poliuretánhab, fenolhab, parafa, cellulózrost stb.

A páraelzáró réteg felrakása különösen nagy körültekintést igénylő munka. Ha ugyanis nem hézagmentesen záródik, a nedvesség a szigetelőanyagon lecsapódik, ez pedig rontja a hőszigetelés hatékonyságát és károsítja a tető faszerkezetét.

Forrás: Ezermester

Cellulóz hőszigetelés

Papír alapanyagból újrahasznosítási eljárással, gyártása során a szétfonalazott mállasztott papírt bórsavval és bóraxszal kezelik, amik a tűz, penész és kártevőkkel szembeni ellenálló képességet biztosítják.

A kezeléssel elűzhetőek a szerkezetből a rágcsálók és a rovarok. Az anyag a legtöbb födémszerkezet utólagos szigetelésére is megoldást nyújt, régebbi építésű üreges mennyezet szerkezetek esetében pedig a technológiából adódóan sokkal könnyebben beépíthetőek, mint bármely más anyag. Elegendő csak meglazítani néhány csapófedél deszkát vagy kis átmérőjű nyílásokat fúrni terjedési terenként, majd telepíteni a szigetelést, teljes födémfeltárás, sitt és utómunkák nélkül.

Kitűnően alkalmazható tetőtér-beépítésnél is, a hő megtartáson kívül jelentős hangelnyelő képességgel bír. Továbbá alkalmas ferdetetős szerkezetek egyidejű és utólagos szigetelésére is. Túlnyomatásos technológiáját kihasználva pedig gipszkarton és egyéb könnyűszerkezetes határoló és válaszfal szigetelésnél is kiválóan alkalmazható. Különféle ragasztó segédanyagok alkalmazásával könnyen felhordható, legegyszerűbb esetben akár a víz is lehet a rögzítő anyaga.

Nem tehető ki közvetlen agresszív környezeti hatásoknak (lúgok és savak), maximum 105°C hőfokig alkalmazható. Nem éghető, láng-gátló hatású. (Hővezetése: 0,033-0.04 W/m2K)

Feketeszén

A kőszén csoportjába tartozik. Fekete színű, üledékes kőzet, amely rétegzett vagy lencsés kifejlődésű. Nem elemi szén, hanem bonyolult szénvegyületek keveréke.

Évmilliók során, sekély lápok növényzetéből keletkezik, nagy nyomáson és hőmérsékleten. A kőszén kialakulásának egymást követő fokozataiban egyre nő a karbontartalom. Az első fokozat a tőzeg, amelyet a lignit, majd a barnakőszén (60-70% karbontartalom), később a feketekőszén (80% feletti karbontartalom) és az antracit (90% feletti karbontartalom) követ. A mai széntelepek a karbonkorban élt növényekből keletkeztek.

Felhasználás:

A feketeszént energiatermelésre használják, emellett pedig fontos vegyipari és vaskohászati alapanyag. A feketekőszén száraz lepárlásával (kokszolás) nyerik a kohókokszot, amely a vasgyártás elengedhetetlen alapanyaga.

Forrás: Freeweb

Teller Ede

Teller Ede magyar származású, amerikai atomfizikus. Az USA-ban a „hidrogénbomba atyjaként" vált ismertté.

1908. január 15-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a Mintagimnáziumban végezte, itt is érettségizett 1925-ben. A matematika érdekelte, de atyai nyomásra vegyésznek tanult tovább a Budapesti Műszaki Egyetemen.

1926. január 2-án hagyta el az országot, főként a hatályban lévő numerus clausus miatt. Karslruhéban kémiát és matematikát tanult. Itt kezdett el érdeklődni a fizika iránt is. 1928 őszén már Lipcsében tanult, itt írta meg doktori értekezését az ionizált hidrogénmolekula gerjesztett állapotairól, ezt 1930-ban védte meg.

Ezután Göttingenben kapott kutatói állást. Hitler hatalomra jutása után először Dániába ment, majd Teller 1935 augusztusában érkezett az Egyesült Államokba és 1941-ben az állampolgárságot is megkapta. Itt szorosan együtt dolgozott Garnowval, közösen alkották meg a Garnow-Teller tételt, ami a radioaktív bomlás során a szubatomi részecskék tulajdonságait írja le. 1937-ben szintén közös dolgozatban írtak arról, hogy a Nap energiatermelése magfúzión nyugszik alapul. Tehát Teller már ekkor kezdett foglalkozni a magfúzióval.

1939-ben német tudósok felfedezték az atommaghasadást. Teller pár kortársával együtt felismerte ennek a veszélyét. 1941-ben bekapcsolódott az amerikai Manhattan-tervbe. Ennek célja az atombomba előállítása volt. A Los Alamos-i laboratóriumba kerül, ahol ki is dolgozzák az első atombombát Oppenheimer vezetésével. 1952-ben ki is próbálták sikeresen az első amerikai hidrogénbombát. Ugyanekkor Teller kezdeményezésére az amerikai Atomenergia Bizottság létrehozta Észak-Kaliforniában a Lawrence Livermore Laboratóriumot, amelynek Teller tanácsadója, igazgatóhelyettese, majd végül igazgatója lett.

Az 1970-es években Teller szorgalmazta a fúziósenergia-kutatásokat. Később az 1980-as években ő kezdeményezte a rakétaelhárító-rendszer kifejlesztését, ami csillagháború néven vált ismertté.

1975-től a Stanfor Egyetem Hoover Intézetének a kutatója volt, Palo Altóban, Kaliforniában élt.

A rendszerváltozás után gyakran járt Magyarországon, 1990-től halálig minden évben hazalátogatott.

1962-ben Kennedy elnöktől vehette át a Fermi-díjat munkájának elismeréseként. 1994. április 23-án Göncz Árpád köztársasági elnöktől átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrendet, majd 1997-ben megkapta az akkor elsőként kiosztott Magyarság Hírnevéért kitüntetést. A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben választotta tiszteletbeli tagjává.

2003. szeptember 9-én hunyt el Stanfordban, Kaliforniában.

Képforrás:

1. http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:EdwardTeller1958.jpg&filetimestamp=20060128161252

Szilárd tüzelés

Ismét előtérbe került a szilárd tüzelőanyagok alkalmazása. Ennek oka az energiaárak emelkedése.

Elsősorban a fatüzelés van terjedőben a tűzifa olcsósága miatt. A fabrikett és a pellett kicsit drágább. A szén a másik megoldás.

A faanyag elégetése a CO2-kibocsátás miatt megújuló energiaforrásnak minősül, hiszen a fák széndioxidból építik fel a szervezetüket és elégetéskor ez a mennyiség kerül vissza a légkörbe. Sűrűn lakott településeken nem ajánlatos a fatüzelés, mert a hamu egy része a kéményen keresztül a légtérbe kerül, növelve ezzel a szmogot.

A szén tüzelése korántsem környezetbarát mód, hiszen hasonlóan a kőolajhoz és a földgázhoz fosszilis anyagok, a felszínre hozva és elégetve ezeket plusz széndioxid-kibocsátás adódik, ami káros Földük klímájára.