Passzívház szabvány kritériumai

1. A fűtési hőszükséglet nem lépheti túl a 15 kWh/(m2év) határértéket. Ezt túllépve az épület kiegészítő fűtése a befújt levegővel már nem oldható meg gazdaságosan Közép-Európában.

2. Primenergia-szükséglet: ez a fűtés mellett az épület teljes energiafogyasztását figyelembe veszi (melegvíz, áram), az előállítási móddal együtt. Ez nem lépheti túl a 120 kWh/(m2év) értéket, kiszámítása pedig PHPP-vel végezhető el. Ezen érték elérése a magas hőszigetelés mellett nagy hatékonyságú épületgépészet és energiatakarékos háztartási eszközök alkalmazását követeli meg.

Nagyintenzitású kisülőlámpák

A nagyintenzitású kisülőlámpák jellemzői:

• nagy fényhasznosítású, energiatakarékos fényforrások
• nagy fényáram
• nagy fényáram-állandóság az egész élettartam alatt
• a leghosszabb élettartam a fényforrások között
• sokféle színhőmérséklet.

Elektroszkóp

Egy olyan műszer, ami elektromos feszültség, illetve elektromos töltés kimutatására szolgál. Két vékony fémfóliát erősítenek egy szigetelő rúdra. Ha a rúd elektromosan töltött lesz, akkor a fóliák azonos töltöttségi állapotuk miatt szétnyílnak, tehát taszítják egymást. Az egész szerkezetet egy légmozgástól védett térbe kell helyezni, ahol burkolattal kell ellátni.
A legegyszerűbb változata egy szigetelő talapzaton elhelyezett két vékony fémlemezből áll. A lemezek feltöltött állapotban taszítják egymást, valamint az általuk bezárt szög hozzávetőleg arányos a töltés nagyságával. A elektroszkóp indirekt módon az ionizáló sugárzás mérésére használható, mivel a lemezek összecsukódásának sebessége jelzi, hogy a sugárzás milyen mértékben tette vezetővé a levegőt.
Az első elektroszkópot 1600-ban, William Gilbert, az első aranyfóliásat pedig 1786-ban Bennet készítette.

Páraáteresztő fólia

A fólia vékony lap- vagy papírvékonyságúra nyújtott fém vagy műanyag.

Építőipari értelemben a tetőfedés alatt elhelyezkedő védőréteg. Feladata a tetőfedés illesztéseinél keletkező réseken átjutó nedvesség kivezetése a tetőből. Élettartama általában 25-50 év, ám ezt nagyban csökkenti a közvetlenül a fóliát érő napfény, illetve a visszavert fény. Óhatatlan, hogy a bejutó nedvességből fény hatására pára csapódjon le. A pára igyekszik magát áttörni az előtte található rétegeken, így a fólián is. Az anyag páraáteresztő képessége határozza meg, hogy milyen könnyen jut át rajta a pára és hogy mennyire roncsolja az anyagot. Ha a fűtött tér felől beengedjük a párát a hideg tér felé, és a cserép alatti fóliánál gátat emelünk távozásának útja elé, akkor összetorlódik és víz formájában kicsapódik a hőszigetelésben. Ez az oka a téli napsütésben történő „beázásnak". Mindezt megelőzhetjük azonban a helyes rétegrendet betartva. A rétegeket úgy kell összeválogatni, hogy a fűtött oldalon kevés párát engedjünk be a szerkezetbe egy párafékező réteg (sd:2m-100m) segítségével, illetve zárjuk el az útját egy párazáró réteggel (sd>100m). A külső rétegeknek lehetővé kell tenniük a kiszáradást, vagyis azt, hogy a bejutott pára gyorsan távozzon. Emiatt fontos, hogy a külső oldalra páraáteresztő fólia kerüljön, amelynek sd értéke maximum 0,3 m lehet – azaz kevesebb kell, hogy legyen az ellenállása, mint 30 cm levegő páraellenállásának. (Ekkora távolságra juttatjuk el a levegőt télen, amikor látszik a leheletünk.)

Példa a helyes rétegrendre:

belső burkolat – távtartó – légzáró – párafékező réteg (fólia) – szarufák – köztes hőszigetelés – páraáteresztő tetőalátét-héjazat – ellenléc – cserépléc – cserép

Elektromágneses erő

Az elektromágneses erő nem más, mint az elektromos töltéssel rendelkező részecskék között fellépő erő.

A természet alap-erőinek egyike (a többi: erős nukleáris erő, gyenge nukleáris erő, gravitációs erő), ami során az elektromágneses mezőnek az elektromos töltésű részecskékre hatást gyakorol.
A gravitációs erőn kívül gyakorlatilag minden jelenségért az elektromágneses erő felelős.
Tehát az atomok közötti kölcsönhatásokban, minden erő visszavezethető az atom belsejében lévő elektromos töltésű protonokra és elektronokra ható elektromágneses erőre.

Energiamegmaradás törvénye

A fizikában ez a legáltalánosabb törvény, amelyet a természet minden jelenségére alkalmazni lehet, mivel mindenhol energiaátalakulások történnek. Energiát nem lehet teremteni vagy megsemmisíteni, az egyszerűen van. Azért ez az egyik legfontosabb megmaradási törvény, mivel a társadalomnak szüksége van az energiára, hogy a civilizáció által kívánt építkezéseket, áruszállítást stb. véghezvigye. Az energiamegmaradás törvénye kizárja az elsőfajú örökmozgó létezését, azaz olyan szerkezetét, amely kisebb energia befektetéssel több energiát termel.
Az energiamegmaradás azt állítja, hogy egy zárt rendszer teljes energiája állandó marad. Máshogy kifejezve tehát, az energia átalakítható egyik formájából a másikba, de nem lehet létrehozni, vagy lerombolni. A modern fizikában minden energia tömeget is kifejez, és minden tömeg az energia egyik formája.

Az törvény az időeltolási szimmetria következménye, azzal kapcsolatos, hogy a fizikai törvények változatlanok maradnak az idő múlásával. A termodinamika első főtétele, vagy törvénye az energiamegmaradás megállapítása a termodinamikai rendszerekre.

Stephen Gray

Stephen Gray angol csillagász, fizikus.

Életéről és körülményeiről nagyon keveset tudunk.
1666 decemberében született az angliai Canterburyben, s néhány iskolai év után édesapja textilfestő műhelyében kezdett dolgozni. Élénken érdeklődött a természettudományok, különösen a csillagászat iránt. Gray saját maga csiszolt lencséket, készített távcsövet, és csillagászati megfigyelései által egyre nagyobb hírnévre tett szert. Később segédkezett Jean T. Desaguliers francia fizikus mellett, és figyelme mindinkább a dörzselektromosság felé fordult, majd ő végezte az első kísérleteket az elektromosság vezetésével kapcsolatban.

Eleinte azt vizsgálta, hogy a fémek dörzsölés hatására nem válnak-e elektromossá, később pedig egy megdörzsölt üvegrúd mindkét végét parafával dugta be azt figyelve, hogy az üvegrúd megtartja-e elektromos állapotát. Ha a bedugaszolt csővéget pelyhekhez közelítette, azok a dugóhoz repültek, tehát a dugó átvette a csőből az elektromosság egy részét. Ugyanezt a kísérletet elvégezte fenyőfapálcára rögzített elefántcsont golyóval is és ugyanerre az eredményre jutott. Gray így fedezte fel, hogy az elektromosság vezethető.

Ezek után pedig már az érdekelte, hogy nagy távolságokra is vezethető-e az elektromosság. Újabb kísérleteiben fémhuzalokat alkalmazott és megfigyelte, hogy azok is vezetik az elektromos áramot. 1729 júniusában kísérleteinek eredményeképpen sikerült az első „távvezetéket" elkészítenie: 215 méterre vezette el az áramot, és felosztotta az anyagokat „elektromos" és „nem elektromos" anyagokra. Ebből azután Charles François de Cisternay Du Fay francia fizikus jutott arra a következtetésre, hogy kétféle: pozitív és negatív elektromosság létezik.

Gray 1731-ben és 1732-ben munkásságának elismeréseképpen Copley-érmet kapott, ami a Royal Society (Királyi Tanács) mindmáig legmagasabb kitüntetése. 1732-ben a Tanács tagjai közé választotta.

Stephen Gray 1736. február 7-én hunyt el Londonban.