Aerogél

1931-ben, Steve Kistler készített először aerogélt. Az első ilyen gélek szilikagélek voltak. Azóta már bebizonyosodott, hogy aerogélt számos különböző anyagból lehet készíteni. Már Kirstler a szilíciumon kívül alumíniummal, krómmal és ónnal is kísérletezett.

Az aerogél nagyon alacsony sűrűségű szilárd anyag, amely gélből származik, a folyékony komponenst gáznemű anyaggal cserélve ki. Nagyon alacsony sűrűségű, szilárd anyag, számos különleges fizikai tulajdonsággal bír (például szigetelő).

Más néven fagyott füstnek, szilárd füstnek és kék füstnek is szokták hívni, ám ezek a magyar nyelvben nem igazán terjedtek el. Külsőre tényleg olyan, mintha egy kék füstből vágtak volna ki egy darabot, érintésre azonban inkább a polisztirolhoz hasonlít. Érintésre az aerogél a könnyű, szilárd hab érzetét kelti. Neve ellenére száraz, és fizikai tulajdonságai is elütnek a gélekétől. Nem hagy rajta nyomot egy könnyű nyomás, de maradandó mélyedést képezhet rajta. Nagyon erős nyomásra struktúrája radikálisan reagál, és üvegként törik darabokra. Ennek ellenére strukturálisan nagyon erős, saját súlyának kétezerszeresét is képes megtartani.

Kruspér István

Kruspér István metrológus, geodéta, geofizikus, az MTA rendes, majd tiszteletbeli tagja.

1818. január 25-én született Miskolcon. Középiskolai tanulmányait Miskolcon végezte, majd először jogot tanult Késmárkon, ezt követően 1841-44-ig a Bécsi Műszaki Intézetben tanult, és ott szerzett mérnöki oklevelet.

1847-ig itt oktatott tanársegédként, majd ez év októberében optikai és finommechanikai műhelyt nyitott, ahol szemüvegeket és látszerészeti eszközöket forgalmazott.

1850-től 1867-ig a József Ipartanodában, a mai Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem elődjében tanított.

1867-től nyugdíjba vonulásáig az egyetem geodézia tanszék vezetője volt. Ezalatt a mérőgyakorlatokat négy napos terepgyakorlaton sajátíthatták el a hallgatók Visegrádon. Ő írta az első magyar nyelvű kézikönyvet ezzel kapcsolatban „Földmértan" címmel. Ez egyetemi tankönyvként szolgált 30 évig.

Központi tudományága a geodézia volt, de más területeken is ért el sikereket. 1869-71 között ő készítette Pest felmérésének feltételeit, és ellenőrizte a városmérés kivitelét.

Élete során már meglévő eszközöket fejlesztett, valamint új mérőeszközöket is készített. A Kruspér-féle „új lejtmérő" szintező műszert az 1878-as párizsi világkiállításon ezüstéremmel díjazták.

Ő volt az egyik alapító tagja a Magyar Mérnök és Építész Egyletnek, ők sürgették a méterrendszer alkalmazását.

A metrológia területén is jelentős eredményeket ért el. Rájött, hogy mennyire fontos a mértékegységek szabatos meghatározása, és értékük országos, nemzetközi viszonylatban való ismertetése és rögzítése. A nemzetközi méteregyezmény ügyében ő képviselte hazánkat a tárgyaláson. Tanulmányai német és francia nyelven is megjelentek.

1878-ban az ő kezdeményezésére állították fel a Mértékhitelesítő Bizottságot, ennek 1894-ig a vezetője is volt. 1879-ben a párizsi székhelyű Nemzetközi Mértékügyi Bizottság is a tagjai közé választotta.

1889-ben egy új találmánnyal állt elő, a tömegkomparátorral, amellyel világkiállítási díjat is nyert.

Számos kitüntetést kapott élete során, valamint tagságai is jelezték elismertségét nemzetközi viszonylatban is. A francia Becsületrend tiszti fokozatának kitüntetését is megkapta több külföldi kitüntetés mellett. Birtokosa volt az osztrák Lipót-rend lovagkeresztjének, a Vaskoronarend III. osztályú csillagának, a szerb Takovo-rend keresztjének is. Tudományos eredményei elismeréseként 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1870-ben rendes tagjává választották, majd 1899-ben a tiszteletbeli tagok soraiba emelték. Tagja volt a Magyar Természettudományi Társulatnak, 1867-től alapító tagként részt vett a már említett Magyar Mérnök, és Építész Egylet munkájában, illetve 1879 és 1894 között a Nemzetközi Mértékügyi Bizottság tagja is volt.

Kruspér 1905. július 2-án hunyt el Budapesten.

Képforrás:

1. http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Krusp%C3%A9r_Istv%C3%A1n_%281818-1905%29.gif&filetimestamp=20100128172630

Passzívház szabvány kritériumai

1. A fűtési hőszükséglet nem lépheti túl a 15 kWh/(m2év) határértéket. Ezt túllépve az épület kiegészítő fűtése a befújt levegővel már nem oldható meg gazdaságosan Közép-Európában.

2. Primenergia-szükséglet: ez a fűtés mellett az épület teljes energiafogyasztását figyelembe veszi (melegvíz, áram), az előállítási móddal együtt. Ez nem lépheti túl a 120 kWh/(m2év) értéket, kiszámítása pedig PHPP-vel végezhető el. Ezen érték elérése a magas hőszigetelés mellett nagy hatékonyságú épületgépészet és energiatakarékos háztartási eszközök alkalmazását követeli meg.

Nagyintenzitású kisülőlámpák

A nagyintenzitású kisülőlámpák jellemzői:

• nagy fényhasznosítású, energiatakarékos fényforrások
• nagy fényáram
• nagy fényáram-állandóság az egész élettartam alatt
• a leghosszabb élettartam a fényforrások között
• sokféle színhőmérséklet.

Elektroszkóp

Egy olyan műszer, ami elektromos feszültség, illetve elektromos töltés kimutatására szolgál. Két vékony fémfóliát erősítenek egy szigetelő rúdra. Ha a rúd elektromosan töltött lesz, akkor a fóliák azonos töltöttségi állapotuk miatt szétnyílnak, tehát taszítják egymást. Az egész szerkezetet egy légmozgástól védett térbe kell helyezni, ahol burkolattal kell ellátni.
A legegyszerűbb változata egy szigetelő talapzaton elhelyezett két vékony fémlemezből áll. A lemezek feltöltött állapotban taszítják egymást, valamint az általuk bezárt szög hozzávetőleg arányos a töltés nagyságával. A elektroszkóp indirekt módon az ionizáló sugárzás mérésére használható, mivel a lemezek összecsukódásának sebessége jelzi, hogy a sugárzás milyen mértékben tette vezetővé a levegőt.
Az első elektroszkópot 1600-ban, William Gilbert, az első aranyfóliásat pedig 1786-ban Bennet készítette.

Páraáteresztő fólia

A fólia vékony lap- vagy papírvékonyságúra nyújtott fém vagy műanyag.

Építőipari értelemben a tetőfedés alatt elhelyezkedő védőréteg. Feladata a tetőfedés illesztéseinél keletkező réseken átjutó nedvesség kivezetése a tetőből. Élettartama általában 25-50 év, ám ezt nagyban csökkenti a közvetlenül a fóliát érő napfény, illetve a visszavert fény. Óhatatlan, hogy a bejutó nedvességből fény hatására pára csapódjon le. A pára igyekszik magát áttörni az előtte található rétegeken, így a fólián is. Az anyag páraáteresztő képessége határozza meg, hogy milyen könnyen jut át rajta a pára és hogy mennyire roncsolja az anyagot. Ha a fűtött tér felől beengedjük a párát a hideg tér felé, és a cserép alatti fóliánál gátat emelünk távozásának útja elé, akkor összetorlódik és víz formájában kicsapódik a hőszigetelésben. Ez az oka a téli napsütésben történő „beázásnak". Mindezt megelőzhetjük azonban a helyes rétegrendet betartva. A rétegeket úgy kell összeválogatni, hogy a fűtött oldalon kevés párát engedjünk be a szerkezetbe egy párafékező réteg (sd:2m-100m) segítségével, illetve zárjuk el az útját egy párazáró réteggel (sd>100m). A külső rétegeknek lehetővé kell tenniük a kiszáradást, vagyis azt, hogy a bejutott pára gyorsan távozzon. Emiatt fontos, hogy a külső oldalra páraáteresztő fólia kerüljön, amelynek sd értéke maximum 0,3 m lehet – azaz kevesebb kell, hogy legyen az ellenállása, mint 30 cm levegő páraellenállásának. (Ekkora távolságra juttatjuk el a levegőt télen, amikor látszik a leheletünk.)

Példa a helyes rétegrendre:

belső burkolat – távtartó – légzáró – párafékező réteg (fólia) – szarufák – köztes hőszigetelés – páraáteresztő tetőalátét-héjazat – ellenléc – cserépléc – cserép

Elektromágneses erő

Az elektromágneses erő nem más, mint az elektromos töltéssel rendelkező részecskék között fellépő erő.

A természet alap-erőinek egyike (a többi: erős nukleáris erő, gyenge nukleáris erő, gravitációs erő), ami során az elektromágneses mezőnek az elektromos töltésű részecskékre hatást gyakorol.
A gravitációs erőn kívül gyakorlatilag minden jelenségért az elektromágneses erő felelős.
Tehát az atomok közötti kölcsönhatásokban, minden erő visszavezethető az atom belsejében lévő elektromos töltésű protonokra és elektronokra ható elektromágneses erőre.