Szent-Györgyi Albert

Szent-Györgyi Albert magyar orvos, biokémikus.

1893. szeptember 16-án született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a Lónyai utcai Református Gimnáziumban végezte, majd innen a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán folytatta a tanulmányait. 1917-ben kapta meg orvosi oklevelét.

Az I. világháborúban medikusként vett részt, de megsebesült és leszerelték. Ez után Pozsonyban, Prágában, Berlinben, Leidenben, Groningenben végzett tanulmányokat a biológia, az élettan, a gyógyszertan, a barkteriológia, majd a fizika-kémia terén.
Ezt követően Cambridge-be ment. Itt szerezte meg második doktorátusát (kémiából), és egy évig itt is dolgozott. 1931-ben hazajött Klebelsberg külügyminiszter hívására, és 1931-1945-ig a Szegedi Tudományegyetem orvosi vegyészeti intézetének professzora volt.
1945-től a Budapesti Tudományegyetem orvos karának biokémiai professzora volt, majd 1947 végén elhagyta az országot. Boston mellett telepedett le, és 1962-ig az USA Izomkutató Tudományos Intézetének tengerbiológiai laboratóriumának igazgatói posztját látta el.
1962 és 1971 között a Dartmouth-i Egyetem professzora volt. Magyarországgal folyamatosan tartotta a kapcsolatát, 1960-tól rendszeresen hazalátogatott.

Világhírű felfedezése

Az 1920-as évek végén ismeretlen anyagot talált a mellékvesében. Groningenben kezdett el foglalkozni a sejtlélegzéssel, de Magyarországon folytatott kutatásai során fedezte fel, hogy a fumársav katalitikus hatást fejt ki a mechanizmus egyik lépcsőjén. Ezen az úton ment végig, mire eljutott a C-vitamin izolálásához. Még Groningenben megfigyelte, hogy egy jellegzetes oxidációs folyamat reakciós késése valamilyen redukáló anyag meglétére utal. Cambridge-ben vette észre, hogy ez a redukáló anyag egyaránt előfordul a citrusfélékben és a mellékvesekéregben is. Arra is rájött, hogy az emberi szervezetnek szüksége van erre az anyagra, viszont csak növények és állatok képesek előállítani. Felismerte, hogy a szegedi fűszerpaprika sokkal többet tartalmaz ebből az anyagból, mint a citrusfélék, így sikerült nagy mennyiséget előállítani belőle. Felfedezték, hogy gyógyítani lehet vele a skorbutot, ekkor keresztelte végleg esen aszkorbinsav névre.

Kitüntetései:

• 1937-ben élettani-orvosi Nobel-díjat kapott,
• a Magyar Tudományos Akadémia 1935-ben levelező,
• 1938-ban rendes,
• majd 1945. május 30-án tiszteletbeli tagjának választotta,
• 1987-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetem felvette a nevét, és így Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem lett a neve.

1986. október 22-én halt meg a Boston melletti Woods Hall-ban.

Padlószigetelés

A vízszintes falszigeteléshez vízhatlanul csatlakoztatott, talajon fekvő padlók talajnedvesség elleni szigetelése.

Nagyon fontos része a szigetelésnek, sokszor elfelejtkeznek róla, pedig legalább olyan fontos, mint a falszigetelés. A padlószigetelés nagy felületű lemezszigetelés, amelynek fektetésekor nem csak a hosszanti, de a kereszttoldásokra is figyelni kell. Akkor a leghatásosabb, ha két rétegben készül, és a második réteg merőleges az elsőre.

Mindig utólag kell elkészíteni a padlószigetelést, ugyanis ezzel elkerülhető a padló alatti feltöltés, a falazat utólagos süllyedéséből adódó károsodás, valamint elkészíthetőek a padlózatban futó vezetékek, közművek.

Fontos arra figyelni, hogy a padlószigetelés önmagában semmit sem ér, ugyanis a vízszintes falszigetelés nélkül a padló alatt összegyűlő nedvességet (esetleg talajpárát) a falhoz vezeti, és ezzel nagyobb kárt okoz, mint amennyit használ.

Tehát fontos a falszigetelés és a padlószigetelés megfelelő összekapcsolása: ha a padló és a falváltás – azaz vízszintes falszigetelés – síkja egybeesik, akkor egyszerű a helyzet, azonban ha ez a két szint különbözik, akkor nagyon gondosan kell eljárni. Ilyenkor akkor is két réteggel kell kialakítani a váltást, ha egyébként csak egyrétegű lenne a padló és a falszigetelés.

Hőérzet

A hőáramlás a hőmérsékletátadás egyik módja. Növekszik a hőáramlás mértéke, ha a gáz vagy folyadék, amiben az áramlás zajlik (itt a légkör vagy a levegő) mozgásban van.

A hőérzet hőmérséklet (WCT), a nyugvó levegő azon része, amelynek ugyanolyan hűtő hatása van a fedetlen emberi testre, mint az adott szélsebesség és hőmérséklet mellett. Mértékegysége ugyan a hőmérséklet, de értelmezése szerint inkább egy index, ami a szél hűtő hatását segít viszonyítani a szélcsendes körülmények léghőmérsékletéhez.

A szél a tárgyakat nem tudja a környezet hőmérséklete alá hűteni, csak a nagyobb szélsebességek a tárgyakat gyorsabban hűtik le erre a hőmérsékletre.

A hőindex az a hőmérséklet, amit a test érez, ha a hőmérsékletet és a nedvességet vesszük figyelembe.

LED

Más néven: fénykibocsátó dióda. Rövidítése az angol Light Emitting Diode szavakból adódik. A dióda által kibocsátott fény színe a félvezető anyag összetételétől, ötvözőitől függ. A LED inkoherens keskeny spektrumú fényt bocsát ki. A fény spektruma az infravöröstől az ultraibolyáig terjedhet.

Tehát a LED olyan félvezető, amely elektromos áram hatására fényt bocsát ki. Nem melegszik, minimális a fogyasztása, mindemellett a fejlesztéseknek köszönhetően egyre nagyobb a fényereje és az élettartama. Üzemeltetési költsége igen alacsony.

Leggyakoribb felhasználási területe:

• fényreklámok (forgó-, futószövegek és álló feliratok),
• dekorációs fények (rejtett világítás, élek-kontúrok kiemelése, futófények, díszítő motívumok pl. karácsonyra)

Napjainkban egyre nagyobb teret nyer az otthoni és színpadi világítástechnikában is, hiszen kifejezetten jótékony hatással bír az áramszámlára.
1955-ben Rubin Braunstein fedezte fel a gallium-arzenid és egyéb félvezető-ötvözetek infravörös emisszióját. Később, 1961-ben Bob Biard és Gary Pittman felfedezte a gallium-arzenid fénykibocsátását, amit az elektromos áram gerjesztett. Ez a fény a nem látható, infravörös tartományba esett. Ők már felismerték a munkájuk fontosságát, és szabadalmaztatták a LED-et. Így pedig 1962-ben, Nick Holonyak fejlesztette ki az első gyakorlatban használható látható fényű LED-et.

Befújható üveggyapot

A jól ismert üveggyapot ezzel az új alkalmazási módszerrel mindennemű korszerű építési technológiának eleget tesz.

A szalagban gyártott üveggyapotot 3 cm-es darabokra vágva, préselve, vákuumozva, majd bálába kötve lehet megvásárolni. Egy speciális gép segítségével a bálák fellazulnak és egy fúvócsőbe kerülve belövik őket a szigetelendő területre. Ezzel a bonyolult vázszerkezetek, a szűk hézagok tökéletesen kitölthetővé válnak. Ezzel a módszerrel máris ki van küszöbölve az a probléma például, hogy a tetőszéleket nem lehet megfelelően leszigetelni. A leggyakoribb és legbosszantóbb építési hibák egyike, hogy a felső betonkoszorú felső és külső részéhez nem férnek hozzá a szigetelőanyaggal, így nem is szigetelik le. Itt alakulnak ki először a hőhídak a tetőtéri lakásokban és itt kezd el penészesedni a szoba. Ez az első hely, ahol elillan az energia, pedig nem alacsony az áram és a gáz ára.

Ökológiai lábnyom

Minden élőlény hagy valamilyen nyomot a Földön. Az állatok csontjai, a fák megkövült törzse stb. De nem csak ők, mi is hagyunk nyomot magunk után, amik nem láthatók, csak a következményeit tapasztaljuk.

Azokat a „lábnyomokat", amit a földi környezetünkben hagyunk, ökológiai lábnyomnak nevezünk. Tehát azt fejezi ki, hogy adott technológiai fejlettség mellet egy emberi társadalomnak milyen mennyiségű földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához, és a megtermelt hulladék elnyeléséhez.

William Rees-re és Mathis Wackernagel-re – kanadai ökológusok – vezethető vissza a fogalom. Kiszámítható az érték egyes emberekre, csoportokra, régiókra, de akár országokra is.

Az ökológiai lábnyom tehát olyan számítási módszer, amellyel kiszámíthatjuk és megérthetjük, hogy a természetnek mekkora részét használjuk, és hogy mennyi áll még a rendelkezésünkre. Ha ismerjük a saját „lábnyomunk" méretét, akkor odafigyeléssel változtatni is tudunk rajta, csökkenthetjük.

Az ökológiai lábnyom sokféle kategóriából tevődik össze. Ezeket át tudjuk váltani a források előállításához szükséges földterület nagyságára, amit már össze lehet hasonlítani mások lábnyomával.

Összefoglalva a lényege az, hogy minden egyes ember és társadalom elfoglal bizonyos teret bolygónk felszínéből azáltal, hogy itt termeli meg az élete fenntartásához szükséges javakat, és itt dolgoztatja fel a természettel azokat a hulladékokat, amelyeket kibocsát. Ezt méri az ökológiai lábnyom.

Akkor válik igazán érdekessé az eredmény, ha összehasonlítjuk a rendelkezésre álló földterülettel. Az ökológiai hiány – az ökológiai lábnyom és az eltartóképesség különbsége – azt jelenti, hogy pazarló életmódunk következményeit máris a jövő nemzedékeire hárítjuk.

Többször érte kritika az ökológiai lábnyom-elemzéseket, pl. azért is, mivel nem veszi figyelembe a többször felhasznált földterületeket, vagy például azt, hogy a becslés az északi szokások, életstílus alapján készült, így nem vonatkoztatható mindenkire. Az is hiba benne, hogy nem kezeli külön fogyasztóként az egy háztartásban élőket. A hibák kiküszöbölésére folyamatosan finomítják a modellt. Tehát inkább jelzésértékűnek tekinthetők az eredmények. Az ökológiai lábnyom elsődleges célja az erőforrás-takarékosság tudatosítása és a figyelem felkeltése az iparosodott országokban az egyre növekvő problémákra.

Krumpliáram

A fejlődő országok egyik olcsó áramforrásai a főtt burgonyából készült elemek lehetnek.

Ezek akár ötvenszer is olcsóbbak lehetnek, mint a kereskedelmi forgalomban lévő telepek és gazdaságosabb a fejlődő országokban használt petróleumlámpánál.

Millióknak válhat hasznára ez az olcsó és egyszerű áramforrás, főként azokon a területeken, ahol még nincs elektromos hálózati ellátás.
Kutatók felfedezték, hogy sokkal több energiát lehet kinyerni abból a krumpliból, amit előbb megfőznek.

Így akár hetekig is működhet az elektrolitként használt zöldség.

Ráadásul 130 ország termeszti a burgonyát egész évben, így könnyű a beszerzése is.